A történelmi dési református templom

Felhők közé magasodó toronysisakjával egyedi a Dés központjában emelkedő református templom sziluettje. Dés magva a désaknai és széki sóbányák védelmére létrejött királyi vár, a 11-12. századi Désvár volt, de egy itt talált 10. századi kard alapján már a honfoglalók is megtelepedtek itt. Az Óvár egy részét a református templomtól észak-nyugatra nemrég feltárták. A város lakói a környék, főleg Désakna bányáiból származó só eladásával és Szamoson való úsztatásával foglalkoztak. A város királyi vendégnépeinek II. András (1205–1235) 1235 előtt adott kiváltságokat. A 14. században pedig már sókamara – a királyi sót számon tartó, szétosztó kincstári hivatal – működött itt. Dés polgársága a 14. század elején az oklevél-hamisítástól sem riadt vissza, hogy lerázza a királyi vár és a vajdai hatóság gyámkodását. Az Óvárban állhatott a település első, 13. századi, Szűz Máriának ajánlott plébániatemploma, melynek Péter nevű papját 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említi. Az épületet a 15. században megépített új, főtéri plébániatemplom mellett már csak kápolnaként emlegették. Az új templom váron kívüli, vásártéri elhelyezésével is a városi polgárság függetlenségét hirdette. A reformáció idején elpusztult régi templomépület maradványaiból 1578-ban Fabius (Kovács) városbíró egy emléktornyot épített, melynek néhány, a gyulafehérvári székesegyház 1230-as években épült részére utaló részlete a 13. századi karzatból származott (a tornyot 1938-ban román nacionalisták felrobbantották).